A remete Szórai Szent Nilus az 1400-as években prófétált az 1950-es évekről, s az akkori keresztényeket korcs, hitetlen nemzedéknek nevezte. Elfogytak az ABC utolsó betűi a generációk megnevezésében, újra is kezdtük, de nem tudom hogyan nevezhetnénk ténylegesen az újabb és újabb, egyre gyengébb korosztályokat. Az ő idejében el sem tudjuk képzelni azt a „sportot”, amit ők teljesítettek önmegtagadásból. Az egyik remete azt mondta, aki naponta egyszer eszik, az ember, aki kétszer, az kéjenc, aki háromszor, az állat.
Nekünk nem kell őket eszménynek tekintenünk, de gondolkodásunkkal, érzelmeinkkel, tetteinkkel az Isten erkölcsi sportpályáján, a gonoszság elleni harctéren, az angyalok, a szentek és gonoszok mezején, az örökkévalóság mezején mit fogunk alkotni? Ki, mi fog bennünk győzni, és mi fog elpusztulni? A gőgünk, ösztöneink, önzésünk, valamint a társadalom nem jó irányba visznek bennünket. Csatlakozunk-e a Jézust követő krisztusiakhoz?
Szegedi atya
Nagyböjti gondolatok I. - "...amikor a leggyengébb volt, megkísértette a sátán..."