Közösségünk felnőtteknek, családoknak szóló táborában mindig különleges hangulatot biztosít az a tény, hogy kicsik és nagyok együtt vesznek részt benne. A gyerekvigyázóknak köszönhetően tudnak a felnőtteknek szóló programok csendesebbek, mélyebbek lenni, de egyik évben sem hagyjuk ki a közös tevékenységeket – idén ilyen volt az első este alkalmával a tápiósülyi Ég madarai közösség által támogatott gofriesttel egybekötött közös nyársalás, a családos akadályverseny, de természetesen a napi szentmiséken is közösen vettünk részt. A Nagytábor további különlegessége, hogy bejárós jellegű, lehetőséget biztosítunk arra, hogy akár csak egy programra nézzen le valaki közénk. Idén is sokan éltek ezzel a lehetőséggel, de büszkeséggel említjük meg, hogy az elmúlt évekhez viszonyítva ezen a nyáron voltak a legtöbben állandó jelenléttel: kb. 60-an vállalták a sátrazást.
Most kivételesen nem csatlakoztunk az ifjúsági és gyerektábor témájához (Misszió); a Tápiómenti Nagyboldogasszony Közösség tavasszal elhunyt lelki atyjának, Szegedi László atyának az emlékét ápolva ezen a nyáron a Nagytábor témája közösségünk lelkiségének négy alappillére volt. Eszerint a következőképpen épült fel az együtt töltött néhány napunk: csütörtökön Mikus Tibi atya az Eucharisztia, pénteken Gábriel Zoli a Szentlélek, szombaton Balázs András atya a Szűzanya, vasárnap pedig Marton Zsolt püspök atya az Isten országa témakörében volt velünk.
Tibi atya Szegedi atyának a Biblikus szentségtan című könyvében leírt tanítását alapul véve a lábmosás szertartásának képére építette fel gondolatait, aminek jelentése, hogy az Újszövetségben Isten jelenléte Jézus akarata szerint fog megvalósulni; Jézus a Mennyei Atya iránti szeretetét tárta fel ebben a cselekedetben. Jézus akarta vállalni a velünk való életközösséget, ezért feláldozta az életét. Ez a feltámadott Krisztus van jelen az Oltáriszentségben, és hív, hogy magunkhoz véve Őt, átistenítse életünket.
Zoli a Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek című, bérmálkozásra felkészítő könyvben megfogalmazottak alapján próbálta elénk tárni Szegedi atyának a Szentlélekre vonatkozó tanítását. Szegedi atya egész papi élete folyamán, így már a közösség megszületésekor is nagy hangsúlyt fektetett a karizmák megélésére. Kiemelte, hogy MINDENhez kérhetjük a Szentlélek ajándékait, karizma lehet bármi, ami a feladataink elvégzésében segít, megerősít. Végső soron pedig ebben nagy felelősségünk van, a Szentlélek által megélt általános papságunk miatt arra is hívva vagyunk, hogy a világban megnyilvánuljunk, tanúságot tegyünk.
András atyával különleges módon, a művészeten keresztül szemléltük a Szűzanyát. Saját képein keresztül tárta elénk, hogy élete különböző szakaszaiban – akár tudatosan, akár tudat alatt –milyen jelenléte volt Máriának. Ez alapján tette fel nekünk a következő, elgondolkodtató kérdést: „Mi bennem az a kép, ami most a Szűzanyával való kapcsolatomat mutatja?” Hangsúlyozta, hogy egyéni szinten a Szűzanya nem fogantatásunktól, hanem öröktől fogva őriz minket, közösségünket pedig átjárja az Ő jelenléte.
Zsolt püspök atya bevezető gondolata szerint minden ember vágyik egy közösséghez, ezt hivatott betölteni az Egyház. Tökéletes közösség majd csak a mennyben lesz, de a tökéletességre törekvő, jó közösség létezik a földön is. Mi egymás között keressük, és megalapozzuk az Isten országát. Ehhez azonban meg kell tanulnunk Isten súgásait meghallani és átadni a ragaszkodásainkat, ugyanis Isten országának építésére az válik alkalmassá, aki ki tudja nyitni a szívét Neki. Erre MINDENKI meg van hívva. De! Isten országának építésére egyedül nem vagyunk képesek, legalább 2 ember kell hozzá, hiszen alapja az egymás iránti evangéliumi szeretet megélése.
Külön köszönet illeti az idei gyerekvigyázóinkat, nagy és felelősségteljes feladat volt az övék, mert minden nap kb. 30 gyerekre felügyeltek a felnőtteknek szóló programok alatt. Illetve nagy hálával tartozunk a konyhás testvérek felé, akik a szervezési nehézségek ellenére is szívesen álltak rendelkezésünkre akár egy napra is. Kovács Móni és konyhás nénieink most sem hagytak üres hassal senkit a tábor folyamán.
A legnagyobb hálával azonban Istennek tartozunk, hogy évről-évre lehetőségünk van ilyen formában, az Ő országát keresve és megalapozva együtt lennünk!
Dinnyésné Cseri Emi
Végül pedig álljon itt néhány gondolat a résztvevőktől, gyerekektől:
Nekem az volt a legjobb a táborban, hogy tornabemutató volt mindig. Cseri Totó
Nekem az volt a táborban a jó, hogy homokoztam, és hogy csocsóztam. Nekem pedig az, hogy mind a testvéreimmel és apával és anyával mehettünk el a táborba és találtam új barátokat. Cseri Boni és Dotti
Jó volt a táborban a sátrazás, meg hogy a barátnőimmel játszhattam. Jók voltak a tapsolós imák és a megy a gőzös ima is. Az is nagyon tetszett, hogy a püspök atya folyton engem kérdezgetett. Cseri Orsi
Az idei Nagytáborba először érkeztem családosként és habár lassan 20 éve járok a Tápióba, idén kimondottan jó élményben volt részem. Régi ismerősökkel találkozni mindig öröm, különösen a táborhelyen, ami már-már a második otthonom. Nagyon jó volt, hogy volt lehetőség gyónni és minden nap részt venni szentmisén. A Tápió négy alappilléréről szóló előadások pedig igazán keretbe foglalták a hetet.
Molnár Zsófi
A gyerekeknek „honvágya” volt a tábor után, szerintem ez sok mindent elmond a hangulatról. Én is ezt éreztem. Nagyon sokszor eszembe jut ennek kapcsán a Tábor hegyén történt jelenet, amikor a tanítványok nem szeretnének hazamenni, hanem felajánlják, hogy sátrat készítenek Mózesnek, Illésnek és Jézusnak. (A sátor is stimmel. ????) „Jó nekünk itt lennünk.”
Földváryné Blazsek Bea