Isten velem van

A Tápiós Kisebb Testvéreket megkereső „kérdezz-felelek” rovatunk utolsó része következik. Előzőleg megismerhettük Grétit, aki idén volt először Kisebb Testvér a gyerektáborunkban, ő pedig Bellók Julcsit szerette volna meghallgatni. Aki Julcsit ismeri, azt hiszem egyetért velünk abban, hogy mellette nincs helye a szomorkodásnak! Kérdéseinket még az Ifjúsági tábor előtt tettük fel neki.

Érdemes figyelmesen olvasni, nagyon sok értékes gondolat van elrejtve a válaszokban:

- Először is köszönöm Gréti, hogy rám gondoltál, megtisztelő, lekötelező. :)

- Mi az, amit szerinted érdemes tudni rólad?

- 1 éve érettségiztem a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnáziumban, majd szakmát tanultam, amivel előbb el tudok helyezkedni a pedagógus körökben. Szeretnék - a családomban kapott mintára - tanítónő lenni és az Eszterházy Károly Egyetem Jászberényi Campusán tanító szakon tanulni. (Julcsi megkapta a tábor alatt az sms-t, sikerült neki a felvételi! Gratulálunk!) Anyukám 40 évig volt tanítónő, nagyon szimpatikus az ő életpályája. Szerintem nagyon családcentrikus ez az életforma.

- Mi a kedvenc ételed?

- Fuuu, nincs kedvenc. A mi családunk szeret enni, szinte hetente rendezünk nagy kajálásokat. De kedvenc talán a hazai húsleves, paradicsomleves, töltött paprika, pöri targoncával, és persze a rántott hús, meg a brassói, és még sok-sok más, valamint egy jó gyümölcssaláta.

- Hol látod magad 10 év múlva?

- 10 év múlva egy diplomás tanár néninek látom magamat, aki a következő diplomájáért okosodik. Aki házasságban él, és nem csak azon gondolkozik, hogy mi legyen a gyermeke neve (majd a következő) hanem azon is, hogy mi legyen az ovis gyermeke jele, és milyen hátizsákot vegyen a kisiskolás gyermekének.

- Hogyan lettél Tápiós?

- Na, ez a történet egészen réghez nyúlik vissza. Az édesanyum régebben a konyhában dolgozott és még csoportot is vezetett többször, valamint a nővérem és a sógorom is oszlopos tagja a közösségnek.  Aztán engem is le-levittek a táborba már kis koromtól kezdve, és egyszerűen beleszerettem ebbe az életformába.

- Mi a legjobb emléked a közösségből?

- Nagyon sok jó emlékem van, de köztük a legelső táborom, amikor a csoportvezetőm Máté Bernadett és Rácz Regina volt, a közös csapatzászlónkat féltve őrizgetem még mindig itthon. De mikor a Csordás Móni és Szanyi András volt a csoportvezetőm akkor észleltem igazán milyen csodás dolog ez a TÁPIÓ. Valahogy abban az évben kezdtem el szimpatizálni a táborral. És még sorolhatnám a jó élményeket: a közös strandolás, közös reggeli kávézások, számháborúk, színháborúk, várépítés a homokozóban…

Az a jó ebben a közösségben, hogy járhatsz ide 2 vagy 5, akár 20 vagy több éve, akkor is nagy szeretettel hívnak téged, hogy menj le a nyári táborokba és mindig nagy mosollyal köszöntenek. Ezen a táborhelyen valami eszméletlen nagy Isten-jelenség van, és aki KT az tudja, hogy a Gondviselés itt mindig nagy csodákra képes. Valahogy csak érzem a fák susogásában, a madarak csicsergésében, a levágott fű illatában, a lépéseimben, hogy Isten lépdel velem együtt, hogy Isten VELEM VAN. ltt az emberek nem csak együtt táboroznak egy-két hétig, hanem egymás testvéreként építik ISTEN ORSZÁGÁT. Minden ember, aki ennek a közösségnek a tagja, egy csodálatos teremtmény, akiben Isten oly nagyon gyönyörködik.

Olyan sok dolgot kaptam már ettől a helytől, ezektől az emberektől, az a sok mosoly, amit minden nap kapsz, amikor egy kisgyerek köszönetet mond az esti imán, hogy te vagy a csoportvezetője, a sok figyelmesség, sok szeretet, sok ima….

Az a legjobb, hogy az Isten országának építése nem áll meg a kapunál, nem fejeződik be Tápiószentmártonban, hanem itt kezdődik minden. Ha nem lennék tápiós, nem mentem volna EZ AZ A NAP koncertre, vagy az Imádság Háza Konferenciára sem.

 Az innen kapott tudást, visszük haza a családjainkba, a társas kapcsolatainkba, a baráti köreinkbe, a munkahelyre… És nem szabad elfeledkezni az Ifi táborban lévő imaestekről sem. A közbenjáró ima, és a dicsőítő-est egyszerűen utánozhatatlan.

- Mi fogott meg leginkább az idei Gyerektáborban?

- Most először voltam csoportvezető és nagyon izgultam. De egy csodás csoportvezető társam volt Kohajda Niki személyében, akitől nagyon sokat tudtam/tudok tanulni és Koncz Dettitől is rengeteg támogatást és bizalmat kaptam, valamint egy nagyon jó zenész bojtárunk volt, Koncz Balázs.

Ebben a gyerektáborban bizonyosodott be számomra, hogy igaz az az állítás, hogy a gyerekek szemében jobban tükröződik Isten tekintete. Mert a gyermekek Isten angyalkái és onnan jöttek le közénk, és ők még emlékeznek Istenre és még nem szennyezte be őket a földi világ. Az összes gyermek csodás teremtménye az Istennek.

De, ami legjobban fogott meg az a KICSI-DICSI volt, amikor a gyermekek ezt énekelték:

„Az Úrnak szüksége van rád, oly nagyon szüksége van rád. Fontosabb vagy te, mint az égbolt. Fontosabb vagy te, mint a föld. Fontosabb vagy te, mint a tenger. Nagyon fontos vagy te.”

Ennél a résznél az volt a feladatuk, hogy mindig másra mutassanak, mindig másnak énekeljék.

Akik ott voltak azok láthatták, és érezhették, hogy Isten mennyire jelen van. A gyermekek talán fel sem fogták, de Isten rajtuk keresztül szólt mindnyájunkhoz: az Úrnak TE VAGY A FONTOS, nem érdekli milyen bűnös vagy, vagy milyen a múltad, milyen egyetemet végeztél el, milyen a munkahelyed, vagy mit értél el. Mert neki csak te, a te lelked a fontos. Olyan tiszta és szép volt az egész, olyan gyönyörűséges és megható…

- Van-e kedvenc szentírási részed?

- Igen van, sőt több is. De most csak egyet írnék le. A bérmálkozásomnál választott ige:

„Egyet kérek az Úrtól, csak egy a vágyam:
hogy életem minden napján az Úr házában lakjam.” (Zsolt 27,4)

Ez a mondat életem minden napjának jelmondata. Szerintem ezt senkinek nem kell elmagyarázni. Mindig, mindenhol Isten jelenlétében vagyunk, és vágyam és célom az, hogy ne azt mondjam Istennek, hogy „most figyelj, 20 percig ne nézz már ide, mert ez nem neked való Istenem, ez most nem olyan dolog amit látnod kéne”, hanem mindig rám nézhessen és büszke legyen arra amit teszek, ahogyan élek és ahogyan próbálok az Ő országának építésében szorgos munkása lenni.

 

„Kérdezz-felelek” cikksorozatunk Julcsival ér véget. Reméljük, hogy sikerült jobban megismerni azokat, akik lehetőséget kaptak a válaszadásra (Vivi, Detti, Dávid, Kriszti, Enikő, Gréti és most Julcsi), illetve az őszinte válaszok által sikerült kicsit jobban bepillantást nyerni a Tápiós Kisebb Testvérek életébe, lelkületébe, értékeibe és gondolataiba.

További értékes nyarat kívánunk mindenkinek! ?