A TÁBOROS JELENTKEZÉSI ŰRLAP ITT ÉRHETŐ EL

Kedves adózók! Tisztelettel arra kérünk Benneteket, hogy adótok 1+1 százalékával támogassátok

Magyar Római Katolikus Egyházunkat. Technikai száma: 0011
és a Sülysáp I. /Tápiósüly/ plébánia alapítványát az
- Egészséges és Erkölcsös Ifjúságért Alapítványt, melynek adószáma: 191 80 117 – 1 -13
A megjelölt támogatandókról tájékozódhattok a www.katolikus.hu , a www.tapiosuly.hu , a www.tapio.hu honlapokon.

Lehetőség van arra, hogy az adó 1+1 %-ának felhasználásáról a bevallás részét képező önálló EGYSZA lapon rendelkezzünk és azt a bevallással együtt továbbítsuk.

Az 1%-ról rendelkező nyilatkozatot önállóan, 2013. május 21-éig is megküldhetjük az adóhatóságnak elektronikusan, vagy papíron kitöltött formában.
Ha munkáltatói adó megállapítást kértünk, akkor legkésőbb 2013. május 10-éig, lezárt borítékban a munkáltatónak is átadhatjuk a nyilatkozatot.

Az adóbevallások beküldési határidői:
- február 15. a magánszemély egyszerűsített bevallása
- február 25. az egyéni vállalkozó, és áfás magánszemély és eva alá bejelentkezett egyéni vállalkozó bevallása
- május 21. minden más esetben, magánszemély bevallása

2012. december 8-án részt vettünk a Tápiós Ifjúsági Találkozón, mely Mendén került megrendezésre. A programok változatosnak és érdekesnek bizonyultak. A nap első felében hitünk alapjait ismerhettük meg, melyet Bálint Tamás fejtett ki Farkas Laci atya Hiszekegyről szóló előadásának első részét kibontakoztatván, vetített prezentációval egybekapcsolt előadásában.

Ezt követően kiscsoportos beszélgetésekben oszthattuk meg egymással az előadás során felmerült gondolatainkat. A csoportbeszélgetések alkalmával ki-ki megfogalmazhatta azokat a kérdéseket, amelyek az előadás során merültek fel, fogalmazódtak meg egy-egy résztvevőben. Ezek után az ebéd következett, forró gulyásleves formájában, ami kiválóan kompenzálta a kinti hideg által keltett benyomásainkat. Miután mindenki jóllakott, megkezdődött a játék, amivel Blazsek Bea és Katus Géza örvendeztette meg kis csapatunkat, nagy odafigyeléssel és szeretettel készülve a jelenlévők szórakoztatására. Az ötletes játékok között egyaránt szerepeltek ügyességi, csapat és agytornáztatós feladatok is. A játék befejezése után gyónási lehetőséget biztosítottak plébánosaink (Dóka Tamás és Kovács Kornél atya), ezzel párhuzamosan énekpróba kezdődött, hogy mindannyian jobban ráhangolódjunk a liturgiára, majd délután 4 órakor Kornél atya szentmisét mutatott be a templomban. A nap családias hangulata a szentmise után is folytatódott. Fakultatív programként teaházon vehettünk részt, ahol meglepően szép létszámmal voltunk jelen. Az ottmaradtak között akadtak olyanok, akik fellelkesülve a délutáni játékoktól, társas- és kártyajátékban is kipróbálták magukat. Az utolsó pár óra így a tea mellett társasjátékkal és baráti beszélgetésekkel telt el. A forró tea és a kötetlen beszélgetés a csendes, meghitt légkörben így méltó és egyben páratlan befejezése volt ennek a szép napnak.

A találkozón készült képeket itt találjátok.

Kedves Testvérek!

Már-már "legendás" a történet, de többen kételkedtek benne, hogy az első "születésnapot" megéljük.
Pedig az Úr kegyelme és Nélkületek ez nem sikerült volna, amiért hála és köszönet!
Reméljük, még sok-sok 3 évet élhetünk meg együtt!
Hívunk Titeket, hogy imádkozzunk együtt január 15-én kedden. 18:00-kor szentmisével kezdünk és utána az imaesttel folytatjuk, amiben tanúságtétel is lesz.
Helyszín: Sülysáp, Kápolna utca. Lehet, hogy az imára is a templomban maradunk, ha nem lesz túl hideg.
Kérünk titeket, hogy aki tud, hozzon süteményt, rágcsálnivalót, egy kis üdítőt (tea lesz), hogy az estét egy közös szeretetvendégséggel zárjuk!
Akinek szállásra lenne szüksége, jelezze!
Kérésünk lenne ismét a Házaspárokhoz, Családokhoz: gyertek el, és a jelenlétetekkel tegyetek tanúságot!
A mai világban egyre nagyobb szükség van a jó példákra! Kell, hogy lássák a fiatalok, hogy van remény, Istennel minden lehetséges!
Imádkozzunk addig is egymásért, családjainkért, a tiszta szerelemért, és a többi szándékért és a tanúságtevő Párért, akik az egyik régióból érkeznek!
Áldott, egészségben, békességben, boldogságban és szeretetben gazdag új évet kívánunk!

Szeretettel: a Szervezők

Táborunkat az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta.

Az idei tápiós táborokban kétség nem férhet hozzá: óriási kegyelmeket, ajándékokat kaptunk. Kaptunk olyanokat, amik egy-egy embernek óriási élmény, ám olyanokat is, amik az egész közösséget érintették. Ezeket nem is sejtettünk egészen a tábor végéig. Aztán a táborzárón Bori után Kristóf is felszólalt... :)

Sziasztok!

Gyarmati Kristóf vagyok Budapestről. Az idei tábor előtt nagyon sok felől értek az elbizonytalanító állítások mindenféle embertől. Amikor táborba jöttem, akkor már nagyon bizonytalan voltam, és kételkedtem a Katolikus hitemben, de valahol mindig éreztem, hogy nem jól teszem. Gondoltam is, milyen aktuális nekem a téma, amit idén megvizsgálunk: Hitünk kérdései.
Volt a táborban egy doboz, ahová be lehetett dobni kérdéseket, amiket nem értesz, úgyhogy én dobáltam bele rendesen. Az összes kérdésemre kaptam választ, amiket el is tudtam fogadni. Persze az, hogy el tudjam fogadni őket, azon is múlott, hogy rengeteg szeretetet tapasztaltam a körülöttem lévőktől, amit a nem katolikusoktól nem kaptam. Ez volt az egyik dolog, amit a táborban kaptam.
A másik dolog folyamatában történt, és az életátadó imában teljesedett ki. E az ima úgy nézett ki, hogy Szentmise alatt kiosztottunk egy imát, és aki úgy érezte, hogy életét Jézus kezébe kívánja helyezni, az kimehetett az oltárhoz, és elmondhatta ott magában. Nekem viszont nem jutott lap, de éreztem, hogy elmondanám én is. Vaciláltam egy kicsit, és úgy döntöttem kimegyek.
Amíg ott voltam, megtapasztaltam, hogy Jézus mindig velem van, és mindig szeret, még akkor is, ha bűnös vagyok. Rájöttem, hogy ha rosszat teszek, akkor sem szabad eltávolodnom az Úrtól, inkább még jobban közelítenem, bocsánatot kérnem, megalázkodnom, mert Ő mindig megbocsát. Hogy nem én vagyok a magam irányítója, hanem Ő. Hogy én sokkal kisebb vagyok, mint Ő, mégis mennyire szeret. Ezután megtanultam, hogy ha engem szeret ennyire, akkor másokat is. Én pedig nem tehetem meg, hogy ne szeressem azt, akit az Uram szeret. Így tanultam meg másokat is szeretni, de ugyanúgy magamat is.
Azóta boldog vagyok. Köszönöm nektek, hogy mindig szeretettel fordultatok felém, és bemutattátok nekem Jézust.

Táborunkat az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta.

Az idei tápiós táborokban kétség nem férhet hozzá: óriási kegyelmeket, ajándékokat kaptunk. Kaptunk olyanokat, amik egy-egy embernek óriási élmény, ám olyanokat is, amik az egész közösséget érintették. Ezeket nem is sejtettünk egészen a tábor végéig. Aztán a táborzárón Bori felszólalt... :)

Sziasztok!

Balogh Bori vagyok, és arról szeretnék írni, hogy milyen döntést hoztam. Református családban nevelkedtem, gyerekkoromban jártunk templomba. Aztán később édesapám elkezdett egyéb dolgok után érdeklődni, és így már csak anyukámmal jártunk gyülekezetbe. Negyedik végén, 2006-ban meghívást kaptunk az osztályfőnökünktől, Beugeotól a tápiós táborba. Páran elmentünk, aztán végül én maradtam meg és itt is tértem meg. Aztán Monoron konfirmáltam és így párhuzamosan jártam református ifire, a tápióba, Maglódra gitáros misékre és dicsőítő gitársuliba. Aztán egy idő után megfogalmazódott bennem, hogy nem is tudom igazából, hogy hova tartozom, hol érzem otthon magam igazán. Elkezdtem érdeklődni a hit irányába és hogy hova hív Jézus. Sokat beszélgettem, olvastam, gondolkodtam, imádkoztam és végül arra a döntésre jutottam, hogy én katolikus szeretnék lenni. A három dolog, ami meghatározó volt: az Eucharisztia, a gyónás lehetősége és az Egyházban az egység. Ennek az útnak nincsen még vége, de az Atya majd mindent elrendez. És bár várnom kell anyukám, nagymamám és keresztanyukám kérésére 18 éves koromig (2 év), de azt hiszem, ez alatt lesz időm megismerni igazán az Egyházat és a katolikus hitet.

Kedves Tápiósok!

Nem nagyon szoktam írogatni, de ezt megosztanám... ma nagyon klassz dolog történt velem. A piaci vásárlás után lementem bringával, csomagokkal a sülyi templomba, hogy Szentségimádok egy órát és olyan szépen elterveztem, hogy majd én az Úrral, csak ketten, meg csak mi és csak... Ehelyett bejött a templomba két - egy órával korábban a piacon felfedezett csirkefogónak tűnő, fülem hallatára AK-47-es fegyveralkatrészt kereső - tizenötév körüli fiú és leültek a padba, kamaszosan vihogva-röhögve, zavarva ezzel a templom csendjét, a Szentségimádást.
Első gondolatom az volt, hogy jó lenne valamilyen okos mondattal egyszerűen elzavarni őket, mert hát mégiscsak, nem illik az ilyen. Aztán ahogy közeledtem feléjük, felmentek a karzatra. Utánuk mentem, és elkezdtem velük beszélgetni. Megtárgyaltuk, hogy ők még nem nagyon jártak templomban, és ki/mi az az Eucharisztia, mi a sekrestye, mik a lobogóhordozó rudak, a gyóntatószék, a harangok, stb ...
Ezután azt kezdtem észrevenni, hogy egyre csöndesebbek, egyre nyugodtabbak, aztán végül már azon kaptam magam, hogy Jézusról, az Atyáról és a Szűzanyáról beszélek nekik és ők úgy hallgatják, mint valami nagyon szép mesét, és kérdeznek, és a korábbi ismereteik alapján ők is hozzáteszik a magukét (kenyérszaporítás, töviskoszorú, keresztrefeszítés...).
Ezután olyan dolog történt, amit magam sem értettem: megkérdeztem, hogy imádkozhatnék-e értük, és ők beleegyeztek.
Valami olyan hangulat alakult ki, mint a táborban közbenjáróimák alkalmával szokott. Nagyon jó pillanatok voltak, sokat épültem belőle és köszönöm a Mennyei Atyának, hogy pont akkor és pont így vezetett el a templomba szerda délelőtt, a piac után...

Hát ez történt és nagyon jó ajándék volt nekem mára, és holnapra, és holnaputánra és azutánra... Remélem a srácoknak is...

Jézus áldjon Titeket!